Útelágazás szörfösöknél
Írta: Hollósi Péter (VENTO szörfbolt ÉRD, www.windsurfbolt.hu)
A szörfözés látszólag egy homogén sportág, deszka, vitorla és szél kell hozzá, máris megvan az élvezet. Ennél azért jóval bonyolultabb a képlet. Akárcsak a motorozásnál, vannak gyorsasági és krossz- illetve túramotorosok, sőt robogósok, nálunk is több rétege van a szörfösöknek és természetesen átfedések is vannak a csoportok között.
Az alap mindenkinél hasonló, gyenge szélben tanuló deszkán állva tanultunk meg haladni, irányt váltani, majd később siklani. Innen ez már a freeride kategória, ahol alap a trapézolás, papucsban szörfözés és az egyre nagyobb szélben siklás, valamint a wasserstart, a vízből indulás.
Ennél a pontnál válaszút elé kerül az egyszeri szörfös.
Aki a sebességet szereti, az a szlalomszörfözés felé indul. Szerencséje van itthon, mert a tavaink főleg erre alkalmasak, sehol sem várnak nagy hullámok és a 7m2 feletti vitorlákhoz gyakrabban van elég szél. A cél itt általában a minél nagyobb végsebesség illetve a megadott távolságra mért átlagsebesség, amit gyakran GPS-szel mérnek vagy csak egyszerűen egymás között dől el, hogy párhuzamosan haladva ki hagyja el a másikat. A rossz hír, hogy ezek a felszerelések a legdrágábbak, minden egyes alkatrész pár százalékot tesz hozzá az összteljesítményhez, ráadásul nagyon nehéz egzaktul követni, hogy egy magas karbontartalmú árboc, vagy egy jól trimmelt vitorla vagy helyesen megválasztott karbon szkeg miatt növekedett a végsebesség, vagy csak egyszerűen jobb napja van a ridernek. Itt jelentkezik a windsurf technikai sport jellege leginkább, őrült – főleg marketing - verseny folyik a márkák között, de a legkorszerűbb anyagoknak és a szisztematikus kísérletezésnek köszönhetően szépen növelhető a sebesség egy bizonyos határig, felette azonban kis növekedésért is alaposan meg kell küzdeni.
Pont az ellenkező véglet a hullámszörfözés. Sajnos ehhez már erősebb szélre és nagyobb vízfelületre van szükség, csak tengereken alakulhat ki 1 méternél magasabb hullámzás, azaz wind-swell, szél által keltett hullám. Még szerencsésebb a ground swell, ami többnyire az óceánok jellemzője, azaz távoli, hosszú kilométereken át kialakult hullámok megfelelő víz alatti domborzat esetén a part közelében megtörnek és hullámlovaglásra alkalmas meredekséget és magasságot érhetnek el, akár szél nélkül is. A wave windszörfhöz ez a hullám a legjobb, de nyilvánvalóan szél is kell hozzá, hogy a hullámokra rá lehessen siklani. Nem mindegy, hogy ilyenkor merről jön a hullám és hozzá képest honnan fúj a szél. Van, ahol szembe lehet menni a hullámmal, ez az irány az ugrásokhoz ideális, kifelé irányban pedig a hullámok oldalán, kihasználva a természetes lejtőt, lehet kanyarogni. Ilyen körülményekkel már nem találkozhatunk a Balatonon, ehhez utazni kell, többnyire messzire. Szerencse, hogy az ehhez szükséges felszerelések kisebbek, könnyebben szállíthatók, akár repülőn is. Itt is nagy a gyártói verseny, bár nem mérhető közvetlenül a felszerelés teljesítménye, de mégis nagyon fontos, hogy egy rosszul sikerült manőver után, ha a hullám átforgatja a vitorlázatot, netán kirakja a parti sziklákra, ne törjön és szakadjon minden. Előnyben vannak azok a gyártók, például a Goya, akik Hawaii legjobb részein, a legbrutálisabb körülmények között, a legprofibb versenyzői visszacsatolással készíthetik és tesztelhetik termékeiket. Természetesen itt is fontos, hogy a vitorla könnyű, de főleg tartós, a deszka meg minél kezesebb és fordulékonyabb legyen. Mindezek összhatása az elérhető stílusban és játékosságban jelenik majd meg.
Az összes gyártó a nagy dobásra készül, azaz igyekszik újabbat, jobbat, gyorsabbat, könnyebbet kitalálni. Így új megoldások is kialakultak. Egyik ilyen példa a hydrofoil, ami röviden a „szárnyas” szörf. Ilyenkor a deszka a víz alatti szárnyfelület hatására kiemelkedik a vízből, szinte ellenállás nélkül szeli a vizet. Miért emeltem ezt ki? Azért, mert a foil windsurf vagy windfoil egy teljesen külön út a szörfösöknek. Egyrészt kisebb szélben is lehetővé teszi a siklást, ami Magyarországon nagyságrendekkel növeli a siklásban töltött órák számát, másrészt más megoldásokat is kíván. A hangsúly magán a foil-szárnyakon és a beállításaikon van, a deszka rövid, széles, éppen csak arra való, hogy pár méter alatt kiemelkedjen a vízből. Szerencsére a vitorlázat hasonló, mint a freeride vagy szlalom szörfök esetén, de készülnek már ultra könnyű, kifejezetten windfoilhoz készült vitorlák is.
Néhány igazi windszörfös talán meg is haragszik, de nem szabad elmenni az új őrület, a wingfoil mellett. Ez is egy lehetséges alternatíva a szörfözésre, bár sokan már nem tekintik ennek, hiszen a vitorlát egy kézben tartott, felfújható szárny váltja ki, ami nincs direkt kapcsolatban a deszkával. A deszka viszont közeli rokonságot mutat a windfoil deszkákkal, hiszen ugyanúgy kis sebességnél kiemelkedik és ellenállás nélkül siklik. Az újdonság, hogy a fordulékonysága a hullámszörfösökénél is jobb, egészen valószínűtlen kis íveken wave-ride-ot lehet imitálni akár balatoni hullámok között is. A felszerelés nagyon kis helyen elfér (léteznek már felfújható wingfoil deszkák), és ne feledjük, hogy a SUP-ok robbanásszerű elterjedését is pont ez váltotta ki.
Leszögezhetjük, hogy a variációk száma több, mint amennyi időt egy szörfös el tud képzelni a vízen, vagy amennyi felszerelést vásárolni tud, így előbb utóbb dönteni kell. A döntéshez a fenti összes paramétert figyelembe kell venni.
Te melyiket választod?
